Bert Hellinger

Bert Hellinger 1925-ben született. Teológiai, filozófiai és pedagógiai tanulmányait követően 1952-től a Dél-afrikai Unióban papi szolgálatot látott el, misszionáriusként tevékenykedett: iskolaigazgató és tanító volt.

1971-ben a rendi szolgálat letétele után visszatért szülőhazájába.

A hatvanas évek közepétől képezte magát a pszichoterápiás módszerekben: pszichoanalízist, primérterápiát, csoportdinamikát, tranzakció analízist, hipnoterápiát, rendszerszemléletű családterápiát és NLP-t tanult. Megismerkedett a kontextuális terápiával.

Elméleti és gyakorlati tudásának ötvözeteként dolgozta ki a ma családfelállítás néven ismert módszert (szisztemikus-fenomenologikus rendszerterápia). A módszer megjelenésétől napjainkig folyamatosan fejlődött. S mind Hellinger, mind alkalmazói révén ma is tovább fejlődik.

Bert Hellinger saját munkásságában három szakaszt különböztet meg: a klasszikus családfelállítást, a lélek mozgását követő családfelállítást, és a szellemi mozgást követő családfelállítást.

A módszer által nyújtott rendszerszemlélet áttörést hozott a pszichoterápiában, a pszichoszomatikus orvoslásban, a lelki gondozásban, a szervezeti tanácsadásban. Nyomán új módszerek és megoldások virágoztak ki.

Az állítás során megkérdezünk egy szellemi vagy morfogenetikus (morfikus) mezőt (Rupert Sheldrake nyomán). A mező gyakorlatilag egy információs háló, mely az összetartozó lények között láthatatlanul van jele. (A mező meglétét és működési törvényszerűségeit a modern fizika több jeles képviselője is bizonyította, de vizsgálták már viselkedés biológusok és társadalomkutatók is.)

Ilyen morfikus (formaképző) mezők a természetben széles közben megfigyelhetők, ennek hatására tudják például a termeszek újból és újból létrehozni váraikat, a pók megszőni a hálóját, de egy bizonyos helyen ismétlődő balesetek is az élő morfikus mezőre utalnak. A mező az ismétlődésen keresztül hívja fel meglétére figyelmünket.

Ugyan ez a mező figyelhető meg a családok esetében is, ahol egyes viselkedési és gondolkodási mintázatok generációkon keresztül ismétlődnek. Az ismétlődés fenntartója a mezőben meglevő gondolkodási és észlelési tilalom. A gondolkodási tilalom, a minta, csak egy új szellemi impulzus bevitelével oldható fel. Az új szellemi impulzus az alábbi kulcskérdés feloldása során tud létrejönni: „Ki hiányzik? Ki az aki nem kapta meg az őt megillető helyet?”. Amikor a mező megmutatja ezen kérdésekre a választ, akkor többnyire kész az új szellemi impulzusok befogadására, egy új rend kialakítására.

A családállítás oldó képei megkísérlik e gondolkodási tilalmak feloldását a családi tudatmezőbe.