Rendszerszemlélet
„Lehet, hogy a pillangó szárnycsapkodása
a világ másik felén atmoszférikus tornádót idéz elő…”
A világ rendkívül komplex. Darabokra szedhetjük, vizsgálhatjuk és analizálhatjuk a legmodernebb eszközökkel. Descartes-i filozófia legfőbb hiányossága annak állítása, hogy ha a részeket elemzed és megérted ezek működését, akkor minden esetben megérted az egészet. Gépek, élettelen dolgok – vagyis zárt rendszerek – esetében ez igaz, gondoljunk pl. arra, ha nem indul az autónk, könnyen rátalálhatunk a probléma okára. Viszont a nyitott rendszerekre, vagyis az élőlényekre vonatkoztatva megbukik a lineáris elmélet. Az emberi kapcsolatoknak olyan mértékű a dinamikus komplexitása, hogy lineáris módon nem lehet ezt lekövetni. Kulturális hiteink egyike is alátámasztja ezt: „Ááá, a nőket nem lehet kiismerni!”(A férfiakat sem.) Vannak ugyan tipikus sémáink, melyek szerint működünk abban az adott helyzetben, de könnyen porszem kerülhet bármelyik fogazatba, ami másfelé visz.
A rendszerszemlélet a maga komplexitásában, holisztikus látásmóddal közelít meg egy-egy jelenséget. Kiterjeszti a nézőpontot, az összes ehhez tartozó tényezőt figyelembe veszi, és ezek kölcsönhatásait vizsgálja. Már messze szó nincs az ok-okozat viszonyáról, hanem a rendszerben megjelenő elemek változó, organikus viselkedése a kulcskérdés. A szomszédom munkanélküli lett. Felborult az addigi megszokott menetrend, és ez rengeteg változással járt, ami a kihatott a férfi egészségére, önértékelésére, a feleségével való viszonyára és a gyerekek tanulmányi eredményére is. A rendszeres feszült légkör tovább gerjesztette a negatívumokat. Ha megnézzük a problémához tartozó jelenségeket, láthatjuk, hogy sűrű összefonódások alakulnak ki.
Hol lehet a rendszerbe beleavatkozni – úgy, hogy az valóban megoldást hozzon? Nézzük meg, mi történik, ha egy koldusnak pénzt adunk! Valószínű, állandósítjuk az állapotát, és 10 év múlva ugyanúgy fog kéregetni. „Az éhezőnek ne halat adj, tanítsd meg horgászni és nyiss egy pecaboltot.” A fő kérdés annak vizsgálata, hogy egy rendszerben milyen tényezők erősítik a jelenséget (pl. pénzadás a koldusnak) és milyen tényezők hatnak ellentétesen. A „minél inkább… annál kevésbé…” megfogalmazások tisztább látásmódot biztosítanak és rávilágítanak a rendszerben levő dolgok természetére. Ha ezeket az elemeket megváltoztatjuk, minden esetben mellékhatások lépnek fel. Viszont ha az elemek között szoros kapcsolat van, akkor a rendszer ellenáll a változásnak, de ha ez mégis bekövetkezik, akkor rendkívüli erővel, drámai módon nyilvánul meg.
A rendszerszemlélet lényegi pontja az, hogy megtaláljuk azt a beavatkozási pontot, melyen keresztül kis erőfeszítéssel, nagy változást tudunk létrehozni. Egy konfliktusban sokszor minden fél komolyan szenved és kész bármilyen változásra. A próbálkozás eredményeképpen erőfeszítésük újból és újból csődöt mond: ugyanaz az örökzöld lemez kerül elő: a vita mindig ugyanabba a veszekedésbe torkollik, ugyanazzal a forgatókönyvvel és koreográfiával. A beavatkozási pont olyan, mint egy csepp méz. Ha eddig mindig teniszütővel vadásztak legyet, akkor most próbáljanak valami teljesen mást: mondjuk egy kis mézet…